A volt-nincs barát(Csillától, a húgomtól)

Ha van egy titkunk,
S egy jó barátunk,
Jó barátunknak titkaink,
El-el mondjuk.

De képzeljük csak el,
Ha barátunk árul el,
S titkaink elkotyogja,
S szívünket eltiporja.

S szívünk ott hever,
ÉS visszagondolunk,
Hogyan esett a porban el
Drága szívünk és agyunk.

Hisz nem csak lelkileg,
De eszmeileg is megvisel,
Egy barát elvesztése,
Akár szívünk kivésése.

Fájdalom teljesen történik a dolog,
Így sohasem lesz senki sem boldog,
A Fekete Tündér újra közbelépett,
S lelkünkbe erősen beletépett.

A Tündér már csak az kellett,
El sem mozdul innen,
Míg nem lesz kész a dolga,
Hogy szívünket kifacsarja.