Hosszú volt az éjszaka
Rémálmok végtelen áradata.
Félek lehunyni a szemem,
Mert álmomban elvesztem az emberi létem.
Magam előtt látom
Szomorú arcod
És tudom, meg kell tennem,
De nagyon félek.
Mégis előveszem a kardot
Láom a félelmet arcodon.
Hogy ne okozzak több fájdalmat,
Megölöm magamat.
Utolsó lehelletemmel
Mélyen a szemedbe nézek.
Csak egy mondatot mondok
Csak egy mondatot mondok
Bocsáss meg és légy boldog!
Tudom, hogy meghaltam,
Hisz nem érzek fájdalmat.
Kérlek ne sírj utánam
Találsz majd egy jobbat nálam.
Csak annyit kérek
Légy boldog nélkülem.
Soha nem felejtelek el,
Kérlek bocsáss meg.
