Sziasztok!!!

Sziasztok!!

Felraktam a saját verseimet! Abban a pillanatban, hogy megírtam az újakat felraktam. Addig is felrakom pár barátom verseit. Feltéve ha megkapom tőlük :) Addig is remélem élvezitek azokat, amik fennt vannak.
Pussz: Shagoncica

Zene

Zene van mindenhol,
Az álmokban, a beszédben,
Az utcán, az erdőben.
Halld, hogy miről dalol!

A fák, a madarak, az emberek
Mind azt üzenik,
Hogy az élet rövid.
Halld, hogy mit üzen!

Egyszer Te is megleled
A saját zenéd életed,
Vedd észre, ahogy körülölel.
Halld a saját éneked!

Az élet csak játék

Mikor megszületünk,
Elkezdődik életeünk,
Később mikor visszanézünk,
Egy nagy játék volt mindenünk.

Az éelt csak játék,
És néha nem látjuk értelmét.
Egyszer, ha véget ér,
Talán észrevesszük mennyit ér.

Egyszer mindenki elmegy,
Minden visszatér a kezdetekhez.
Az élet monitorján egy ablak jelenik meg:
GAME OVER

Karácsony

Mikor lemegy a Nap, s felkel a Hold
Te is érzed, szeretet van mindenhol.
Ezen a napon senkit sem bántunk
Legyen az jó vagy rossz, mindenkinek megbocsátunk.
Ez az a nap, ami a szeretetről szól
S ezt mind tudjuk jól!
Befejezésül csak annyit mondok:
Boldog Karácsonyt Kívánok!

Mit tehetenék?

Mit tehetnék, hogy
Az legyen, amit én szeretnék,
Hogy megkapjak mindent,
Amiért szívesen élnék...

De nem tehetek semmit,
Vagy mégis tehetnék valamit?
Eszem lassan elvesztem, és
Az örök sötétségbe veszem...

Nincs hát kiút, és az élet
Tényleg ilyen kegyetlen.
Vajon csak énvelem?
Miért ilyen kegyetlen?

Mit tettem, mivel ezt érdemeltem?
hisz csak azt tettem
Mindig, amit tenni szerettem.
És ezért nem értem.

De ez a büntetésem?
Ha igen, akkor elviselem,
De nem, nem engedem!
Semmi sem lehetetlen.

Az leszek, aki lenni akarok,
És ha ez nem is a legjobb
Nem érdekel semmi, ennyi!
Csak én számítok és már semmi!

Hazugság, hazugság!
Ez nem én vagyok.
Ki is vagyok?
Mit is akarok?

És lassan miközben
Keresem, elfelejtem
Hogy ki is vagyok?
De ráébreszt a sors!

Ami nem kegyetlen
Csak én nem tudtam,
De már nem keresem
Megtaláltam...

és soha el nem eresztem
Már az enyém
És már értem
Mit, miért, kiért tettem...

Mit tehetnél? Csak várj
És remélj. és hidd el
Te is tudni fogod majd,
Kiért és mit tegyél.

"Hazatéreknemsokára"

Hogy is kezdjem utolsó levelem,
Azzal, hogy megírom az örömhírt Kedvesem.
Zúghat a szél, hullhat a hó, vagy eső,
Akkor is megyek, mert eljött az idő.
Többé már nem fekszem matracos ágyba,
Édes éjszakán vár a puha, meleg ágyad.
Ragyog piros arcod, örömtől sugárzik,
Elhiszem, hogy várod, ki oly régen hiányzik.
Kétszer kilenc hónapot nem vártál hiába,
Nincs tovább, megyek véglek szabadságra.
Ezerszer gondoltam, hogy haza megyek,
Megfogom két kezed, csókot adok Néked,
Soha nem felejtelek el ezek után Téged,
Oly boldogság ez, mit írni nem lehet
Kezdő betűim, ha összeolvasod
Álmainkban várt örömhírt megkapod.
Ragyogó szemedből, ha egy könny kicseppen,
Addigra ott leszek, s letörlöm csendesen.

Újra utazom

Újra úton vagyok,
S nem tudom merre tartok.
Hozzád futok oly gyorsan, Kedves
Remélem szíved el nem feledt.

Az én szívem csak Téged keres,
S csalódik, ha nem talál Téged.
Az álmomban, a valóságban
Mindenhol csak Téged látlak.

Nem akarlak elveszíteni

Nem akarlak elveszíteni,
Mert félek azt nem élném túl.
Nem akarok elszakadni,
Bár tudom nincs más út.

Mondanám, hogy maradj Velem,
De tudom ezt nem tehetem.
Mondanám, hogy ne menj,
De megígértem, hogy nem teszem.

Minden éjjel rád gondolok,
És hirtelen forogni kezd minden.
minden éjjel Veled vagyok,
És hirtelen elfejtek mindent.

Félek, mert elveszítlek,
Bár tudom az nem lehet.
Félek, mert nem tudom, mikor látlak, Téged
Kérlek maradj Velem!

"Szeretlek"

Szemednek fénylő sugarát,
Elmerengve nézem át.
Rajtad kívül szeretni mást nem fogok,
Elfeledni téged képes nem vagyok.
Te vagy életem fénylő csillaga,
Legyen életed egy csodás rózsafa.
Emlékül itt írom, úgy tudhatod,
Kezdőbetüit versemnek lefele olvasod!

Hiányzol

Búsul a madár, ha messze a párja,
Hát az én szívem érted mért ne fájna!
Ha szíved bánat rágja,
Ne meséld el fűnek-fának!
Mindegy, hogy fáj vagy vérzik,
Ne szólj semmit, úgysem értik!

Jó tanács

"Légy szerény kislány,
Ennek vagy teremtve,
Szíved csak egynek add,
Igazán örökre!"
Mondták nekem oly sokan
Előtted, s én most
Szívem, neked csak neked adom
Becsüld meg jól, mert vissza
Én a Tiedet már nem adom!

Tévedsz...

Tévedsz, ha azt hiszed, a szerelem csak játék,
Vagy lobogó fáklya, mely az ujjaidra ráég.
Együtt ülni kéz a kézben egy kis padon este,
Sétálni a patakparton, csillagokat lesve.
Kedveseddel szombat este táncba menni,
Tévedsz, ha szt hiszed a szerelem csak ennyi.
A nyár elszáll. a szépség herved, jön az ősz, a tél is.
Aki szeret, melletted lesz, megbecsül majd így is.
Így válik el mit ér a nő és mit a férfi,
Jóban rosszban együtt lenni, nevetni és sírni.
A szerelem egy dal, mit együtt kel megírni.