Hogy is kezdjem utolsó levelem,
Azzal, hogy megírom az örömhírt Kedvesem.
Zúghat a szél, hullhat a hó, vagy eső,
Akkor is megyek, mert eljött az idő.
Többé már nem fekszem matracos ágyba,
Édes éjszakán vár a puha, meleg ágyad.
Ragyog piros arcod, örömtől sugárzik,
Elhiszem, hogy várod, ki oly régen hiányzik.
Kétszer kilenc hónapot nem vártál hiába,
Nincs tovább, megyek véglek szabadságra.
Ezerszer gondoltam, hogy haza megyek,
Megfogom két kezed, csókot adok Néked,
Soha nem felejtelek el ezek után Téged,
Oly boldogság ez, mit írni nem lehet
Kezdő betűim, ha összeolvasod
Álmainkban várt örömhírt megkapod.
Ragyogó szemedből, ha egy könny kicseppen,
Addigra ott leszek, s letörlöm csendesen.
2010. február 11., csütörtök
"Hazatéreknemsokára"
Bejegyezte: Kyra dátum: 3:21
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése