Búcsú

Ha tudom, hogy utoljára látlak
Talán jobban megnézem arcodat.
Ha tudom, hogy utoljára csókolsz
Talán szorosabban tartalak.

Egy fényképről még reám nevetsz
De már nem hallom a hangodat.
Halk zene szól, beszél a pap
S egy szerető szív megszakad.

Magodat már elvetetted,
De sarj belőle nem fakad,
Testét a kín összetörte,
Hamvával hintem sírodat.

Neme sincs gyermek vár rád az ég.
Szomorú anyád még itt marad.
Keresd meg apád, Ő vigyáz reád
És súgd a fülébe titkodat!

Mesélj

Mond el nekünk merre jártál,
Nagy világban miket láttál.
Hegyet, völgyet s folyót, százat,
Égbe nyúló palotákat.
Sivatagot, tengermélyét,
Hómezőket, világvégét.
Havas hegyen sokat fáztál?
Dzsungel mélyén sokat áztál?
Jártál-e a Hegyek Anyján?
Hajóztál-e a vén Szajnán?
Mesélj nekünk s mi figyelünk,
S mindannyian irigyelünk.

Családisör

Este van, este van, tompulnak a fények,
Vígan kurjongatnak a részeg legények.
Zúg a feje mindnek, meginog a lábuk,
de azért ők isznak nem újság ez náluk.

Családiban mérik levét a kenyérnek
Nem csoda így hát ha sokan betérnek.
Sört rendel a kovács, húszast dob a pultra
s vágyakozva tekint a hatalmas korsóra.

Nagyot kurjant a pék, tízest tol a húrba,
Mire a prímás a nótáját elhúzza.
Pultnak szédül a pék vérző szélű szájjal
S kezeli a sebet szilvapálinkával.

Szédeleg a postás nem ügyelve másra.
Ebből még róka lesz, akárki meglássa.
Húzza prímás is nagy erővel húzza,
Kezét, mely közben beszorult a húrba.

Nótázik a kántor, nekimegy a falnak,
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.
Összecsapja kezét a jó Márton atya:
Úgy nézel ki fiam, mint tehénen a gatya.

Szedd hát össze magad, haza kéne menni,
Holnap reggel mise, ki fog énekelni?
Összevakarják hát, veretik az Úrral,
Elindul a kántor nagy dérrel meg durral.

Alig tesz pár lépést;megfogant az átok,
Reggelig bölcsője lesz a vizesárok
Dunyhája az avar, párnája egy tégla,
Altatót énekel neki három béka.

Szundikál egy cica a kemencesutba,
Ahová a szakács az asszony elől bújna.
Repül a fakanál és karmol a macska
Szegény jó szakácsunk világgá szaladna.

Repül már a cirmos grabancánál fogva,
De nem esik a földre, egy boglya felfogja.
Utána a szakács is hasonló képpen
Nem is megy ma haza, itt elalszik szépen.

Nem bántja a neje, mára békén hagyja.
Horkol már a szakács és dorombol a macska.
A pult előtt hasal egy kiszolgált bácsi,
Mit kereshet ott lenn, mire oly kíváncsi?

Bár már nagyon részeg, a pohara bánja,
Cinkosan kacsintgat a pincér kislányra.
De ő rá sem pillant, új ruhája készen,
Holnap, mise után esküvője lészen.

Hazamegy az öreg, bezárják a kocsmát. Elhallgat a béka, leunta a nótát.
Hazamegy a tulaj egy demizson borral
Csak a szakács horkol kánont a kántorra.

Reggel van reggel, van kigyúlnak a fények,
Hazaszédelegnek a részeg legények.

//barátnőm verse. má mit amiket megszoktunk, de szerintem KIRÁLY//

Ezt a versecskét csak úgy találtam. Gondoltam felrakom. :)

A lány szerette, a fiú nem.
A lány felnézett rá, a fiú nem.
A lány szerelmet vallott a fiú megalázta.
A lány sírt végette, a fiú kinevette.
A fiú csak akkor jött rá mit tett,
Amikor a lány sírjára virágot tett.

ez volna az. véleméyeket kérek szépen. szeretném, ha mindenki elmondaná, hogy ez mit mond neki!