Nekem ez a szerelem(Alex-től)

Vártam rád,
mint esőre a síkság.
Kívántalak,
mint virág a napfényt.
Ha csókolsz
a szomjamat oltod.
Elveszett ember,
ez voltam én
A sötétben
nekem te vagy a fény.
Tudd meg hát kedves,
Szeretlek én.

A Hold varázsa

Szobám ablakán, ha kitekintek,
Csodát, varázslatot érzek.
A fák ágai közt a Nap rám tekint,
S lágyan, simogatón megérint.

Egy lágy, simogató érintés,
Ahogy a tavasz a világon végignéz.
Lassan, csendesen eltűnik a szemem elől,
De még egyszer visszanéz egy fa mögül.

Még egyszer kikukucskál, hogy megnézze
Minden szépen, rendben van-e.
Lebukik a fény a távolban,
Minden olyan, mintha lángolna.

Minden lángokban áll,
Mégsem lesz a tűz martalékává.
Lebukik a Nap a horizont végén,
S a fénylő Holdnak adja át a helyét.

A Hold, mint nemes hercegnő
Felragyog s vele együtt a csillag kísérők.
Felébrednek, mert eljött az éj,
S mind varázslatos táncra kél.

Varázslatos táncra kélnek,
Mintha élnének,
Mert rájuk ragyog a Hold bűvös fénye
Fel vágyom közéjük, fel a magas égre.

Vágyom közéjük, mert elvarázsoltak,
Szinte hívnak, külön hozzám szólnak.
Kérnek, menjek fel hozzájuk,
Velem lenne teljes a táncuk.

Mielőtt bármit mondhatnék
Ez az egész varázs véget ér.
Keleten a Nap megint felkél,
S a Holddal újra helyet cserél.

Helyet cserélnek, ahogy mindig teszik,
S a Hold is, mint a Nap, búcsút int.
Csak nézek a Hold után,
Majd később a Napra nézek bután.

Bután, de nem sértőn, mert tudom
A világ törvényeibe nem szólhatok.
Ketten együtt egy pár,
De sosem töltenek együtt nappalt vagy éjszakát.

Ez a szerelem...(talált)

Átkozott volt a perc,
mikor először rám tekintettél,
átkozott a nap,
mikor megismertelek,
átkozott az óra,
mikor megérintett a szerelem...
Hát kellett ez nekem?..

Gyönyörű perc volt,
mikor először néztél szépen rám,
gyönyörű volt a nap,
mikor odajöttél hozzám,
gyönyörű volt az óra,
mikor beléd szerettem.
...igen!...kellett ez nekem!..

Kincsként

Kincsként akarom őrizni őt,
Mint a Hold a fényét.
Kincsként akarom őrizni őt,
Míg az élet véget nem ér.

Kincsként akarom őrizni őt,
Mint egy anya a gyermekét.
Kincsként akarom őrizni őt,
Míg erre mindig megkér.

Kincsként akarom őrizni őt,
Mintha egy Angyalt ölelnék.
Kincsként akarom őrizni őt,
Mint egy Démon a vágy tüzét.

Szösszenet

Ne titkold el, mi szívedben él.
Nem kell, hogy szebb és jobb legyél
Nem hatnak rám gyönyörű szavak,
Csak mutasd meg Nekem önmagad.

Furcsa érzés

Furcsa érzés, nem értem
Én ezt senkitől nem kértem.

Egyik percben lenn vagyok a mélyben
Utána repülök fenn a magas égen.

Felhőn sétálok, majd érzem a pokol tüzét
Lelkem szárnyal, majd hirtelen megég.

Néha úgy érzem nem kell semmi
utána a világot át tudnám ölelni.

Mélyből magasba, magasból mélybe
Hát ennek már sohasem lesz vége?

Azt mondod...?

Azt mondod boldogság?
Ez csak Veled valóság.
Ha Te nem vagy
Mosoly arcomra fagy.
Ha itt vagy Velem
Hevesen ver a szívem.

Ha én ölellek magamhoz
Az mindig tavaszt hoz.
Ha Velem beszélgetsz
Kedves emberre lelhetsz.
Azt mondod boldogság?
Ez csak Veled valóság.

Leszek egy...

Leszek egy emlék, amíg gondolsz rám
Leszek egy akadály a feledés útján.
Tarts meg vagy dobj el, ahogy csak akarod
Én csak egy emlék vagyok, tűrök és hallgatok.

Egy éjszaka

Azon az éjjelen
az órák össze-vissza vertek.
Azon az éjjelen
a holdfényben összebújva egymásra nézve.
Azon az éjjelen
a ház előtt kutyák ugattak veszettül.
Azon az éjjelen
szívhez szólóan verődtek a szerelmes szavak.
Azon az éjjelen
két karomban éreztem, fogtam.
Azon az éjjelen
olyan volt, mint egy földre szállt szerelmes Angyal.

Azon az éjjelen
megkísértett valami furcsa érzés.
Azon az éjjelen
úgy éreztem eltűnt minden.
Azon az éjjelen
felébredt bennem egy őrült vágy.
Azon az éjjelen
forró volt alattunk az ágy.
Azon az éjjelen
egyé vált menny és pokol.
Azon az éjjelen
olyan volt, mint egy földre szállt szerelmes Démon.

Azon az éjjelen
együtt volt Angyal és Démon.
Azon az éjjelen
egyé vált minden jó és rossz.
Azon az éjjelen
összeforrt két lélek, két test.
Azon az éjjelen
miénk volt minden.