A Hold varázsa

Szobám ablakán, ha kitekintek,
Csodát, varázslatot érzek.
A fák ágai közt a Nap rám tekint,
S lágyan, simogatón megérint.

Egy lágy, simogató érintés,
Ahogy a tavasz a világon végignéz.
Lassan, csendesen eltűnik a szemem elől,
De még egyszer visszanéz egy fa mögül.

Még egyszer kikukucskál, hogy megnézze
Minden szépen, rendben van-e.
Lebukik a fény a távolban,
Minden olyan, mintha lángolna.

Minden lángokban áll,
Mégsem lesz a tűz martalékává.
Lebukik a Nap a horizont végén,
S a fénylő Holdnak adja át a helyét.

A Hold, mint nemes hercegnő
Felragyog s vele együtt a csillag kísérők.
Felébrednek, mert eljött az éj,
S mind varázslatos táncra kél.

Varázslatos táncra kélnek,
Mintha élnének,
Mert rájuk ragyog a Hold bűvös fénye
Fel vágyom közéjük, fel a magas égre.

Vágyom közéjük, mert elvarázsoltak,
Szinte hívnak, külön hozzám szólnak.
Kérnek, menjek fel hozzájuk,
Velem lenne teljes a táncuk.

Mielőtt bármit mondhatnék
Ez az egész varázs véget ér.
Keleten a Nap megint felkél,
S a Holddal újra helyet cserél.

Helyet cserélnek, ahogy mindig teszik,
S a Hold is, mint a Nap, búcsút int.
Csak nézek a Hold után,
Majd később a Napra nézek bután.

Bután, de nem sértőn, mert tudom
A világ törvényeibe nem szólhatok.
Ketten együtt egy pár,
De sosem töltenek együtt nappalt vagy éjszakát.