Édesanyámnak

Egy dallam, mit folyton hallok,
Egy dallam, mit rég nem hallok.
Egy perc, mit az évek magfakítottak,
Egy pillanat, mit együtt éltünk meg a múltban.

Egy ember, kit nagyon szeretek,
S míg élek el nem feledek.
Ez az ember az édesanyám,
S ha tudok vele leszek egy életen át.

A pillanat, mire emlékszek
Egy csöndes este, mikor szólt a telefon,
jött a hír, és láttam arcod.
Ragyogott, bár könnyed csorgott.

Felnéztem, s kérdeztem
Mi a baj? - de te nem szóltál,
S nem értettem, de tudtam
Nagy a baj és én féltem.

A dallam, mit folyton dúdolok
Hozzád visz, téged vár
Szeretlek még akkor is,
Ha nagyon haragszol rám!