Elnézést mindenkitől, aki eddig is látogatta a blogomat és szomorúan látta, hogy nincsenek új verseim. Egy kicsit sűrű volt az első félévem a suliban, így nem sok időm volt verset írni. Igyekszem pótolni a lemaradást, de kicsit még várni kell az új versekre.
Üdv: Shagon

Kedveshez

Csókok és ölelések.
Ezek mind csak kellékek,
Hogy megmutassam, mit érzek.

Amit irántad érzek,
Néha nem tudom, mit tegyek
Ahhoz, hogy elmondjam Neked.

Neked,a ki megértetted
Velem, mi a szerelem.
Felnyitottad a szemem.

Boldog vagyok, hogy Veled lehetek,
Remélem Te is így érzed.
Köszönöm, hogy vagy Nekem!

Utóirat: Szeretlek.

Az ég titkai

Órák óta csak fekszek
És a felhőket nézem,
Nem gondolva semmire
Bámulok a magas égre.

A magas égre
Hogy felderítsem
Valamennyi álmát
Megfejtve minden titkát.

Minden egyes titkot,
Amit egyszer rám bízott
Lassan éjszaka lesz
És nekem mennem kell.

Mennem kellene
A csillagok is felkeltek
Rám néznek, nevetnek
S az utamon kísérnek.

Utamon, mely nem tudom
Hova vezet, csak megyek
Amerre a lábam visz
Az utam végén ott vár a hit.

A hit, mit régóta keresek,
Mert régen elvesztettem.
De tovább megyek, mert
Ez így tovább nem mehet.

Nem mehet tovább
Áttáncolnám az éjszakát.
Forogni kezdek,
Míg el nem esek.

Elesek és megint az égre tekintek
Az éjszakai eget nézem.
A csillagok táncolnak, nevetnek
S velem együtt álomba szenderegnek.

Álomba szenderegnek
S mire felébredek
A saját ágyamban
Találom magam.

Újra otthon vagyok
Ez az egész álom volt.
Lassan magamhoz térek
És mindent álomként fogok fel.

A volt-nincs barát(Csillától, a húgomtól)

Ha van egy titkunk,
S egy jó barátunk,
Jó barátunknak titkaink,
El-el mondjuk.

De képzeljük csak el,
Ha barátunk árul el,
S titkaink elkotyogja,
S szívünket eltiporja.

S szívünk ott hever,
ÉS visszagondolunk,
Hogyan esett a porban el
Drága szívünk és agyunk.

Hisz nem csak lelkileg,
De eszmeileg is megvisel,
Egy barát elvesztése,
Akár szívünk kivésése.

Fájdalom teljesen történik a dolog,
Így sohasem lesz senki sem boldog,
A Fekete Tündér újra közbelépett,
S lelkünkbe erősen beletépett.

A Tündér már csak az kellett,
El sem mozdul innen,
Míg nem lesz kész a dolga,
Hogy szívünket kifacsarja.

Te vagy(Qiny-től)

Tűző napsütésben
árnyék van te nékem.
Magányomban társam,
bajban menedékem.
Vezérlő csillagom,
kétségben reményem.

Két karod átölel,
s melegít ha fázom.
Szerelmem vagy nékem
s a legjobb barátom.
Veled hazaértem,
hogyha átölellek.
Nincs is arra több szó
mennyire szeretlek.

Óda a kedveshez(Alex-től)

Egyszer azt kérdezted,
miért szeretlek téged.
Fogalmam sincs róla,
csak így hozta az élet.
A szív szava törvény
logikát nem ismer
Hiába gondolkodsz
fel nem éred ésszel.

Hosszú éveken át
jó barátom voltál.
Mikor gondban voltam
bölcs tanácsot adtál.
Mikor beteg voltam
gondosan ápoltál,
Sötét óráimban
mellettem maradtál.

Egy nap felébredtem,
szörnyen hiányoztál
Sírni tudtam volna,
mert te másé voltál.
Messze mentél tőlem
és el sem búcsúztál.
Mire észbe kaptam
te már választottál.

Én voltam a bolond,
túl sokáig vártam.
De most újra itt vagy,
hát kimondom bátran.
Ismerlek rég óta *
tudom milyen voltál,
S bár meggyötört az élet,
semmit sem változtál.

És noha elszálltak
feletted az évek,
Nem lettél öregebb
csak érettebb és bölcsebb*
Ha újból megkérdeznéd,
azt felelném néked:
Azért szeretlek
mert magad vagy az ÉLET

Nekem ez a szerelem(Alex-től)

Vártam rád,
mint esőre a síkság.
Kívántalak,
mint virág a napfényt.
Ha csókolsz
a szomjamat oltod.
Elveszett ember,
ez voltam én
A sötétben
nekem te vagy a fény.
Tudd meg hát kedves,
Szeretlek én.

A Hold varázsa

Szobám ablakán, ha kitekintek,
Csodát, varázslatot érzek.
A fák ágai közt a Nap rám tekint,
S lágyan, simogatón megérint.

Egy lágy, simogató érintés,
Ahogy a tavasz a világon végignéz.
Lassan, csendesen eltűnik a szemem elől,
De még egyszer visszanéz egy fa mögül.

Még egyszer kikukucskál, hogy megnézze
Minden szépen, rendben van-e.
Lebukik a fény a távolban,
Minden olyan, mintha lángolna.

Minden lángokban áll,
Mégsem lesz a tűz martalékává.
Lebukik a Nap a horizont végén,
S a fénylő Holdnak adja át a helyét.

A Hold, mint nemes hercegnő
Felragyog s vele együtt a csillag kísérők.
Felébrednek, mert eljött az éj,
S mind varázslatos táncra kél.

Varázslatos táncra kélnek,
Mintha élnének,
Mert rájuk ragyog a Hold bűvös fénye
Fel vágyom közéjük, fel a magas égre.

Vágyom közéjük, mert elvarázsoltak,
Szinte hívnak, külön hozzám szólnak.
Kérnek, menjek fel hozzájuk,
Velem lenne teljes a táncuk.

Mielőtt bármit mondhatnék
Ez az egész varázs véget ér.
Keleten a Nap megint felkél,
S a Holddal újra helyet cserél.

Helyet cserélnek, ahogy mindig teszik,
S a Hold is, mint a Nap, búcsút int.
Csak nézek a Hold után,
Majd később a Napra nézek bután.

Bután, de nem sértőn, mert tudom
A világ törvényeibe nem szólhatok.
Ketten együtt egy pár,
De sosem töltenek együtt nappalt vagy éjszakát.

Ez a szerelem...(talált)

Átkozott volt a perc,
mikor először rám tekintettél,
átkozott a nap,
mikor megismertelek,
átkozott az óra,
mikor megérintett a szerelem...
Hát kellett ez nekem?..

Gyönyörű perc volt,
mikor először néztél szépen rám,
gyönyörű volt a nap,
mikor odajöttél hozzám,
gyönyörű volt az óra,
mikor beléd szerettem.
...igen!...kellett ez nekem!..

Kincsként

Kincsként akarom őrizni őt,
Mint a Hold a fényét.
Kincsként akarom őrizni őt,
Míg az élet véget nem ér.

Kincsként akarom őrizni őt,
Mint egy anya a gyermekét.
Kincsként akarom őrizni őt,
Míg erre mindig megkér.

Kincsként akarom őrizni őt,
Mintha egy Angyalt ölelnék.
Kincsként akarom őrizni őt,
Mint egy Démon a vágy tüzét.

Szösszenet

Ne titkold el, mi szívedben él.
Nem kell, hogy szebb és jobb legyél
Nem hatnak rám gyönyörű szavak,
Csak mutasd meg Nekem önmagad.

Furcsa érzés

Furcsa érzés, nem értem
Én ezt senkitől nem kértem.

Egyik percben lenn vagyok a mélyben
Utána repülök fenn a magas égen.

Felhőn sétálok, majd érzem a pokol tüzét
Lelkem szárnyal, majd hirtelen megég.

Néha úgy érzem nem kell semmi
utána a világot át tudnám ölelni.

Mélyből magasba, magasból mélybe
Hát ennek már sohasem lesz vége?

Azt mondod...?

Azt mondod boldogság?
Ez csak Veled valóság.
Ha Te nem vagy
Mosoly arcomra fagy.
Ha itt vagy Velem
Hevesen ver a szívem.

Ha én ölellek magamhoz
Az mindig tavaszt hoz.
Ha Velem beszélgetsz
Kedves emberre lelhetsz.
Azt mondod boldogság?
Ez csak Veled valóság.

Leszek egy...

Leszek egy emlék, amíg gondolsz rám
Leszek egy akadály a feledés útján.
Tarts meg vagy dobj el, ahogy csak akarod
Én csak egy emlék vagyok, tűrök és hallgatok.

Egy éjszaka

Azon az éjjelen
az órák össze-vissza vertek.
Azon az éjjelen
a holdfényben összebújva egymásra nézve.
Azon az éjjelen
a ház előtt kutyák ugattak veszettül.
Azon az éjjelen
szívhez szólóan verődtek a szerelmes szavak.
Azon az éjjelen
két karomban éreztem, fogtam.
Azon az éjjelen
olyan volt, mint egy földre szállt szerelmes Angyal.

Azon az éjjelen
megkísértett valami furcsa érzés.
Azon az éjjelen
úgy éreztem eltűnt minden.
Azon az éjjelen
felébredt bennem egy őrült vágy.
Azon az éjjelen
forró volt alattunk az ágy.
Azon az éjjelen
egyé vált menny és pokol.
Azon az éjjelen
olyan volt, mint egy földre szállt szerelmes Démon.

Azon az éjjelen
együtt volt Angyal és Démon.
Azon az éjjelen
egyé vált minden jó és rossz.
Azon az éjjelen
összeforrt két lélek, két test.
Azon az éjjelen
miénk volt minden.

Alkotói válság

Dühös vagyok, de oly nagyon
Szavakkal el se mondhatom.
Nem jut eszembe semmi sem,
Most segíts rajtam Istenem!
Csak ülök a gépnél és bámulom,
Hogy mit is tehetnék nem tudom.
Esküszöm mindjárt itt hagyom.

Fagyott szív

Bánat és kín járta át a lelkem,
De Te átöleltél engem,
S szíved tüzétől átmelegedtem.

Izzik a vágy mind forróbban,
Zubog a vér egyre jobban,
S a fagyott szív újra dobban.

Várj!

Szerettem nézni, ahogy alszol,
Ahogy az álom pilládra ködöt lehel.
Szerettem érezni, ahogyan karod átölel.
Szerettem látni,
Ahogy arcod jöttömre felragyog,
Ahogy tengermély hangon
Fülembe suttogod:
Szeretlek, szeress
Legyünk együtt boldogok.
Hol jársz? Merre vagy?
Vajon beléptél már a
MENNYORSZÁGBA?
Várj rám, egyszer én is ott leszek.
De addig még várnod kell rám Drága.

Vallomás(saját vers)

Szerelem. Kiszámíthatatlan.
Bárhogy megmutatkozhat.
Egy szó, egy hang
Egy pillantás és elkap.

Az idő többé nem számít
Elfelejtesz mindent és Ő tölti be álmaid.
Pár nap, pár hét és így
Kialakulhat valami.

Egy érzés, mely szorosabb
Ami mindennél fontosabb
És ha a lopott órák alatt
Vele vagy, a felhők közt érzed magad.

Egy játékkal kezdődött minden
És nézd mi lett!?
Élvezem az életet, mert
Tudom, hogy vár rám, akit szeretek!

Ha azt mondod, nem értem,
Nézz mélyen a szívedbe.
Ne mondd, hogy nem voltál szerelmes!
Így kellett lennie, fogadd el!

Szerelem, kiszámíthatatlan.
Bárhogy megmutatkozhat.
Egy szó, egy hang
Egy pillantás és elkap.

Búcsú

Ha tudom, hogy utoljára látlak
Talán jobban megnézem arcodat.
Ha tudom, hogy utoljára csókolsz
Talán szorosabban tartalak.

Egy fényképről még reám nevetsz
De már nem hallom a hangodat.
Halk zene szól, beszél a pap
S egy szerető szív megszakad.

Magodat már elvetetted,
De sarj belőle nem fakad,
Testét a kín összetörte,
Hamvával hintem sírodat.

Neme sincs gyermek vár rád az ég.
Szomorú anyád még itt marad.
Keresd meg apád, Ő vigyáz reád
És súgd a fülébe titkodat!

Mesélj

Mond el nekünk merre jártál,
Nagy világban miket láttál.
Hegyet, völgyet s folyót, százat,
Égbe nyúló palotákat.
Sivatagot, tengermélyét,
Hómezőket, világvégét.
Havas hegyen sokat fáztál?
Dzsungel mélyén sokat áztál?
Jártál-e a Hegyek Anyján?
Hajóztál-e a vén Szajnán?
Mesélj nekünk s mi figyelünk,
S mindannyian irigyelünk.

Családisör

Este van, este van, tompulnak a fények,
Vígan kurjongatnak a részeg legények.
Zúg a feje mindnek, meginog a lábuk,
de azért ők isznak nem újság ez náluk.

Családiban mérik levét a kenyérnek
Nem csoda így hát ha sokan betérnek.
Sört rendel a kovács, húszast dob a pultra
s vágyakozva tekint a hatalmas korsóra.

Nagyot kurjant a pék, tízest tol a húrba,
Mire a prímás a nótáját elhúzza.
Pultnak szédül a pék vérző szélű szájjal
S kezeli a sebet szilvapálinkával.

Szédeleg a postás nem ügyelve másra.
Ebből még róka lesz, akárki meglássa.
Húzza prímás is nagy erővel húzza,
Kezét, mely közben beszorult a húrba.

Nótázik a kántor, nekimegy a falnak,
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.
Összecsapja kezét a jó Márton atya:
Úgy nézel ki fiam, mint tehénen a gatya.

Szedd hát össze magad, haza kéne menni,
Holnap reggel mise, ki fog énekelni?
Összevakarják hát, veretik az Úrral,
Elindul a kántor nagy dérrel meg durral.

Alig tesz pár lépést;megfogant az átok,
Reggelig bölcsője lesz a vizesárok
Dunyhája az avar, párnája egy tégla,
Altatót énekel neki három béka.

Szundikál egy cica a kemencesutba,
Ahová a szakács az asszony elől bújna.
Repül a fakanál és karmol a macska
Szegény jó szakácsunk világgá szaladna.

Repül már a cirmos grabancánál fogva,
De nem esik a földre, egy boglya felfogja.
Utána a szakács is hasonló képpen
Nem is megy ma haza, itt elalszik szépen.

Nem bántja a neje, mára békén hagyja.
Horkol már a szakács és dorombol a macska.
A pult előtt hasal egy kiszolgált bácsi,
Mit kereshet ott lenn, mire oly kíváncsi?

Bár már nagyon részeg, a pohara bánja,
Cinkosan kacsintgat a pincér kislányra.
De ő rá sem pillant, új ruhája készen,
Holnap, mise után esküvője lészen.

Hazamegy az öreg, bezárják a kocsmát. Elhallgat a béka, leunta a nótát.
Hazamegy a tulaj egy demizson borral
Csak a szakács horkol kánont a kántorra.

Reggel van reggel, van kigyúlnak a fények,
Hazaszédelegnek a részeg legények.

//barátnőm verse. má mit amiket megszoktunk, de szerintem KIRÁLY//

Ezt a versecskét csak úgy találtam. Gondoltam felrakom. :)

A lány szerette, a fiú nem.
A lány felnézett rá, a fiú nem.
A lány szerelmet vallott a fiú megalázta.
A lány sírt végette, a fiú kinevette.
A fiú csak akkor jött rá mit tett,
Amikor a lány sírjára virágot tett.

ez volna az. véleméyeket kérek szépen. szeretném, ha mindenki elmondaná, hogy ez mit mond neki!

Sziasztok!!!

Sziasztok!!

Felraktam a saját verseimet! Abban a pillanatban, hogy megírtam az újakat felraktam. Addig is felrakom pár barátom verseit. Feltéve ha megkapom tőlük :) Addig is remélem élvezitek azokat, amik fennt vannak.
Pussz: Shagoncica

Zene

Zene van mindenhol,
Az álmokban, a beszédben,
Az utcán, az erdőben.
Halld, hogy miről dalol!

A fák, a madarak, az emberek
Mind azt üzenik,
Hogy az élet rövid.
Halld, hogy mit üzen!

Egyszer Te is megleled
A saját zenéd életed,
Vedd észre, ahogy körülölel.
Halld a saját éneked!

Az élet csak játék

Mikor megszületünk,
Elkezdődik életeünk,
Később mikor visszanézünk,
Egy nagy játék volt mindenünk.

Az éelt csak játék,
És néha nem látjuk értelmét.
Egyszer, ha véget ér,
Talán észrevesszük mennyit ér.

Egyszer mindenki elmegy,
Minden visszatér a kezdetekhez.
Az élet monitorján egy ablak jelenik meg:
GAME OVER

Karácsony

Mikor lemegy a Nap, s felkel a Hold
Te is érzed, szeretet van mindenhol.
Ezen a napon senkit sem bántunk
Legyen az jó vagy rossz, mindenkinek megbocsátunk.
Ez az a nap, ami a szeretetről szól
S ezt mind tudjuk jól!
Befejezésül csak annyit mondok:
Boldog Karácsonyt Kívánok!

Mit tehetenék?

Mit tehetnék, hogy
Az legyen, amit én szeretnék,
Hogy megkapjak mindent,
Amiért szívesen élnék...

De nem tehetek semmit,
Vagy mégis tehetnék valamit?
Eszem lassan elvesztem, és
Az örök sötétségbe veszem...

Nincs hát kiút, és az élet
Tényleg ilyen kegyetlen.
Vajon csak énvelem?
Miért ilyen kegyetlen?

Mit tettem, mivel ezt érdemeltem?
hisz csak azt tettem
Mindig, amit tenni szerettem.
És ezért nem értem.

De ez a büntetésem?
Ha igen, akkor elviselem,
De nem, nem engedem!
Semmi sem lehetetlen.

Az leszek, aki lenni akarok,
És ha ez nem is a legjobb
Nem érdekel semmi, ennyi!
Csak én számítok és már semmi!

Hazugság, hazugság!
Ez nem én vagyok.
Ki is vagyok?
Mit is akarok?

És lassan miközben
Keresem, elfelejtem
Hogy ki is vagyok?
De ráébreszt a sors!

Ami nem kegyetlen
Csak én nem tudtam,
De már nem keresem
Megtaláltam...

és soha el nem eresztem
Már az enyém
És már értem
Mit, miért, kiért tettem...

Mit tehetnél? Csak várj
És remélj. és hidd el
Te is tudni fogod majd,
Kiért és mit tegyél.

"Hazatéreknemsokára"

Hogy is kezdjem utolsó levelem,
Azzal, hogy megírom az örömhírt Kedvesem.
Zúghat a szél, hullhat a hó, vagy eső,
Akkor is megyek, mert eljött az idő.
Többé már nem fekszem matracos ágyba,
Édes éjszakán vár a puha, meleg ágyad.
Ragyog piros arcod, örömtől sugárzik,
Elhiszem, hogy várod, ki oly régen hiányzik.
Kétszer kilenc hónapot nem vártál hiába,
Nincs tovább, megyek véglek szabadságra.
Ezerszer gondoltam, hogy haza megyek,
Megfogom két kezed, csókot adok Néked,
Soha nem felejtelek el ezek után Téged,
Oly boldogság ez, mit írni nem lehet
Kezdő betűim, ha összeolvasod
Álmainkban várt örömhírt megkapod.
Ragyogó szemedből, ha egy könny kicseppen,
Addigra ott leszek, s letörlöm csendesen.

Újra utazom

Újra úton vagyok,
S nem tudom merre tartok.
Hozzád futok oly gyorsan, Kedves
Remélem szíved el nem feledt.

Az én szívem csak Téged keres,
S csalódik, ha nem talál Téged.
Az álmomban, a valóságban
Mindenhol csak Téged látlak.

Nem akarlak elveszíteni

Nem akarlak elveszíteni,
Mert félek azt nem élném túl.
Nem akarok elszakadni,
Bár tudom nincs más út.

Mondanám, hogy maradj Velem,
De tudom ezt nem tehetem.
Mondanám, hogy ne menj,
De megígértem, hogy nem teszem.

Minden éjjel rád gondolok,
És hirtelen forogni kezd minden.
minden éjjel Veled vagyok,
És hirtelen elfejtek mindent.

Félek, mert elveszítlek,
Bár tudom az nem lehet.
Félek, mert nem tudom, mikor látlak, Téged
Kérlek maradj Velem!

"Szeretlek"

Szemednek fénylő sugarát,
Elmerengve nézem át.
Rajtad kívül szeretni mást nem fogok,
Elfeledni téged képes nem vagyok.
Te vagy életem fénylő csillaga,
Legyen életed egy csodás rózsafa.
Emlékül itt írom, úgy tudhatod,
Kezdőbetüit versemnek lefele olvasod!

Hiányzol

Búsul a madár, ha messze a párja,
Hát az én szívem érted mért ne fájna!
Ha szíved bánat rágja,
Ne meséld el fűnek-fának!
Mindegy, hogy fáj vagy vérzik,
Ne szólj semmit, úgysem értik!

Jó tanács

"Légy szerény kislány,
Ennek vagy teremtve,
Szíved csak egynek add,
Igazán örökre!"
Mondták nekem oly sokan
Előtted, s én most
Szívem, neked csak neked adom
Becsüld meg jól, mert vissza
Én a Tiedet már nem adom!

Tévedsz...

Tévedsz, ha azt hiszed, a szerelem csak játék,
Vagy lobogó fáklya, mely az ujjaidra ráég.
Együtt ülni kéz a kézben egy kis padon este,
Sétálni a patakparton, csillagokat lesve.
Kedveseddel szombat este táncba menni,
Tévedsz, ha szt hiszed a szerelem csak ennyi.
A nyár elszáll. a szépség herved, jön az ősz, a tél is.
Aki szeret, melletted lesz, megbecsül majd így is.
Így válik el mit ér a nő és mit a férfi,
Jóban rosszban együtt lenni, nevetni és sírni.
A szerelem egy dal, mit együtt kel megírni.

Ördögből Angyal

Ördögből Angyal lehetnék,
Ha újra szeretnék,
De szeretni nem tudok,
Ígyhát örökre Ördög maradok.

De Te jöttél, s szívembe
Helyet préseltél,
Én ezért nagyon szeretlek,
Mert melletted Ördögből Angyal lehetek!

A múlt

Ha elfakultak előtted már
a rég múlt gyermekéveid,
gondolj vissza, csak egy egyszer,
mert az ÉLET feketít.

Nem marad így a múltadból
semmi, minek néha örülsz.
Lásd, az élet nagy varázsló,
s e nagy varászban elmerülsz.

hogyha már a hátad mögött
hosszú évek sora áll,
gondolj az ifjúságodra,
mi elrohant, mint a nyár.

Mindig fiatal nem leszel,
mert az idő megvisel,
s ha ősz hajad nézed a tükörben
egy percre gondoljy a volt szerelmedre.

Gondoljy egy abrna lányra,
ki számodra oly drága,
mint életednek legszebb
álma, mikor ő jött s bearanyozta életed!

Szerelem

Tudod, mit jelent szeretni valakit?
Letagadni, hogyha kérdezik.
Minden utcán őt keresni, várva,
S azt mondani nem gondolok rája.
Mosolyogj, habár szíved ég,
Így tanuld meg mennyit ér
Egy apró szócska, mit olyan sokszor
Mondunk ki halkan, csendben,
Hogy más ne hallja: SZERETLEK!

Levél

Egy barna srácnak, kit szeretek
Kérlek vidd el az én levelem.
Add át neki, tudni fogja
Mi is van beleírva.
Azt írom neki, ha szeret
És tényleg szívből szeret
A szívében mindig megtalál.

Rólad

Hogy szép vagy, azt látom,
Hogy jó vagy, azt tudom,
Hogy sírsz, azt hallojm,
Hogy fáj, azt érzem,
Hogy szeretsz, azt gondolom,
Hogy kit, azt nem tudom!

Egy perc

Néha egy perc is elég ahhoz,
Hogy valakit megszeress,
Néha egy élet kevés ahhoz,
Hogy valakit elfelejts.
inkább meghalni, mint elválni
Attól, akit iagzán szeretsz,
Mert meghalni egy csendes álom,
De felejteni örök fájdalom!

Szeress...

Szeress, szeress míg szeretni tudsz,
Rohan az élet hiába futsz!
Múlandó az élet, múlandó a báj,
Elmúlik minden, mi édes, mi fáj.
Múlnak az évek, múlnak az örömök,
Elmúlik minden csak a szeretet örök.

Ha boldogan...

Ha boldogan akarod leélni életed,
Ne osztogasd szíved mindenkinek.
Csak egy gondolat kísérjen szüntelen,
Szeretni csak egyet.tiszta szívból végtelen.

Egy név

Beírom neved egyszer a porba,
Szél elhordja, vihar elmossa.
Beírom neved egyszer a szívembe
Nincs olyan vihar, ami onnan kitpje!

Egy levél kedvesemnek

Szívedre ráborulni szeretnék,
S elmondanám hű szívem szerelmét.
Vigye hírül e levél szerelmem, Tenéked
Szeress, szeress, hisz oly rövid az élet.
Szeresd azt, ki szivből szeret Téged,
Ha a szíved azt súgja, hogy szeret,
Azt a barna lányt soha el ne feledd.
Nem kívánom, hogy igazán szeress,
S hogy örökké megtarts emlékedben, hisz
Ha fábe betűt vésel, befedi a moha,
De ha visznek utolsó utamra,
Dobj egy virágot Te is a síromra.

Őszi szélnek

Lassan fújó őszi szellő,
Vidd el az én levelem,
vidd el egy barna srácnak,
S súgd meg neki szeretem.

Te vagy...

Te vagy az első, kinek hinni tudok.
Te vagy az első, kienk nem hazudok.
Te vagy az első, kit igazán szeretek.
Te vagy az első, kit soha nem feledek.

Egy barna srác

Szerelmes a szívem nem tehetek róla,
Egy barna srácnak lettem imádója.
Szép szemébe, hogyha belenézek,
Tündér álmot látok, forróságot érzek.
Édes barna fiú, Te vagy minden álmom,
Terólad álmodom csendes éjszakákon.

Tőlem...Neked...

Te néked írtam ezt az emléket,
Imád, ki írta ezt.
Engemet Te nem ismersz,
De ha tényleg szívből szeretsz,
Lelkem-szívem mind a Tied.
Ezt emlékül megtanulhatod, mert
Szívemből szeretlek nagyon
E sorok értelmét megtalálod,
Kikeresve a nagybetűket
Megérted, hogy: Tied leszek!

Ha...

Ha érzed a május illatát,
Ha hallod a madár dalát,
Ha lázba ejt egy enyhe kikelet,
Ha megbillennek a férfi szemek,
Ha egy kis képet csókolsz lázasan,
Ha éjjeleket töltesz álmatlan,
Ha sírni tudsz egy enyhe éneken,
Akkor tudod meg, mi a szerelem!

Tőlem, Neked

Mióta megcsókoltál újra reménykedek,
Hogy talán szeretsz.
Minden éjjel újra és újra
Felkereslek álmomban.

Szeretlek és ez fáj nagyon,
Hisztudom, hogy neked
Csak egy osztálytárs vagyok.
Lehet, Te nem szeretsz, de én tudom mit érzek.

Segíts, mert félek,
Hogy örökre elveszítlek.
Kérlek, mondd meg,
Mért nem hagysz nyugtot nekem!?

Szeretlek, mért nem érted?
Álmaimban felkereslek,
hát nem érzed, hogy
Érted fáj és vérzik a szívem?

Édesanyámnak

Egy dallam, mit folyton hallok,
Egy dallam, mit rég nem hallok.
Egy perc, mit az évek magfakítottak,
Egy pillanat, mit együtt éltünk meg a múltban.

Egy ember, kit nagyon szeretek,
S míg élek el nem feledek.
Ez az ember az édesanyám,
S ha tudok vele leszek egy életen át.

A pillanat, mire emlékszek
Egy csöndes este, mikor szólt a telefon,
jött a hír, és láttam arcod.
Ragyogott, bár könnyed csorgott.

Felnéztem, s kérdeztem
Mi a baj? - de te nem szóltál,
S nem értettem, de tudtam
Nagy a baj és én féltem.

A dallam, mit folyton dúdolok
Hozzád visz, téged vár
Szeretlek még akkor is,
Ha nagyon haragszol rám!

Kezdet és Vég

Kezdet és Vég.
Két elkerülhetetlen esemény.
Kezdet ez az élet,
És Vég ez a végzet.

Megszületni és élni,
Csodás érzés lehet.
Meghalni éés elporladni,
Megváltás lehet.

Mért kell élni?
Mért kell meghalni?
Két kérdés, melyre nem lehet
Biztos válaszokat adni.

Emlék

Egy emlék, ennyi maradt utánad
Egy emlék, mely vissza-vissza rángat
Hozzád, akaratom ellenére s minduntalan
Veled álmodom, mert mást már nem tehetek.

Mért kell ezt így csinálni
Fájdalom minden szó, mit kimondasz.
Hát elhagysz?-kérdem én tőled,
De Te csak állsz és hallgatsz.

Egy emlék, ennyi maradt csupán
Egy emlék, mit feledni nem lehet,
Mert újra fel-fel rmlik,
Mint egy visszatérő rettenet.

Egy kép

Egy kép, mit tőled kaptam,
Egy kép, mit elveszni nem hagytam.
Egy kép, mi megigézett,
Egy kép, mi hozzád mindig visszavezet.

Merre van...

Merre van az a srác, kit már láttam,
Merre van az a srác, kit már elfeledtem?
Kérdéseimre választ még nem találtam.

Merre van a hazám,
Merre van a szeretőm?
Kérdéseimre választ még nem találtam.

A srác, kit már láttam,
A srác, kit már elfeldtem,
Mindkettő messze van már tőlem, érzem.

A hazám mit elhagytam,
A szeretőm, kit elvesztettem,
Közelebb van már, mint remélni mertem.

Az igazi

Halott virágok vesznek körül,
Nem tudom ennek ki örül.
Ott áll a túloldalon
Az, kit feledni nem tudok.

Nevét nem tudom,
De érzem, tudom
Ő az kit keresek,
Akit feledni nem lehet.

Szeretném megtalálni,
Szeretném ölelni,
Szeretném csókolni
És szeretném szeretni.

Keresni kell valakit,
Ki melléd bújik,
Ha kéred és veled lesz
Míg az életet éled.

Ha van valaki, akit szeretsz,
Van egy hely, ahova hazamehetsz.
Ha van egy ember, akihez kötődhetsz
Biztos lehetsz, hogy talán szeret.